Nous questionnons a nouveau ici les evolutions de  la culture scolaire. Il s’agit cette fois de saisir les motifs et les effets –observables ou escomptes– de ces recits du passe collectif que l’ecole a commence d’integrer sous l’intitule de la « memoire ». De tels recits partagent avec ceux de l’histoire, aussi bien l’histoire scolaire que l’histoire savante, une ambition de verite ou mieux : de veridicite ; et c’est pourquoi ils ouvrent dans les programmes des rubriques originales. Mais les ...

Tutiaux-Guillon analyzes how the French history curriculum for secondary education fits in with the values of universalism, human rights, democracy, scientific and economic progress, consistent with the French conception of citizenship overcoming particularisms. She finds the emphasis on national identity to be weak and that, nevertheless, an underlying ethnocentrism remains. This general curricular frame allows including topics about Europe and the World and giving past crimes and victims that belong to particular communities a place. Current contents are also partly linked with acute social problems. History teachers adhere to the universalistic approach and aim at fostering democratic progress and consensus, especially when dealing with students from migrant ascent. However, Tutiaux-Guillon cautions that a direct effect of the curricula on the youth’s historical culture and collective identities cannot be assumed and needs additional historical didactical research.

/pdf/history-in-french-secondary-school-a-tale-of-progress-and-32z9a1prb6.pdf

Le discours de la mémoire

History in French Secondary School: A Tale of Progress and Universalism or a Narrative of Present Society?

Le travail et la formation des adultes sont aujourd’hui traversés de syntagmes mobilisés par une idéologie managériale dévoyant les termes d’autonomie, de responsabilité ou de capacité. À partir d’une analyse critique, l’article se propose de resituer ces glissements sémantiques dans le champ des recherches et des pratiques actuelles de la formation. Le recours aux travaux de Ricoeur et d’Honneth permet ensuite d’aborder leurs contributions respectives pour prolonger ces questions et leurs apports, en particulier, pour penser la reconnaissance. L’article se termine par l’ouverture que permettent ces travaux pour les fondements de la formation, vers l’horizon d’une « vie bonne ». 

Paul Ricoeur et Axel Honneth : deux recours fondateurs pour l’éducation et la formation des adultes

/pdf/le-discours-de-la-memoire-2i6qifbcq4.pdf

Jelen dolgozat célja, hogy filozófiatörténeti kontextust rendeljen egy 1993-ban lezajlott filozófiai vitához, melynek főszereplői a hermeneuta Paul Ricœur, illetve a fenomenológus Emmanuel Lévinas. A vita apropóját Ricœur 1990-ben megjelent utolsó nagy összefoglaló műve, a Soi-même comme un autre képezte. A rövid levélváltást a francia La Baconnière kiadó szétküldte a nemzetközi szakembereknek, s a reakciókat külön kötetben tette közzé. A vita résztvevői Jean Halpérin etikus, judaista, Olivier Mongin, az Esprit filozófiai folyóirat főszerkesztője, Guy Petitdemange, az Archives de Philosophie főszerkesztője, Alexandre Derczansky, a CNRS (Centre National de la Recherche Scientifique) judaistája, Marc Faessler teológus, Jean Greisch hermeneuta és filozófiatörténész, illetve René Major pszichoanalitikus, orvos voltak. A különböző diszciplínák felől érkező szakemberek Ricœur könyvének interdiszciplináris jelentőségét jelzik. A vita aktualitása igencsak nagy volt, hiszen Ricœur könyvéről a századforduló irányzatainak nagy összefoglalójaként, Ricœur életművének összegzőjeként beszéltek. Jelentőségét semmi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy a Ricœur életművéről szóló nagy összefoglalók e könyv megjelenésével kvázi lezártnak tekintik az életművet, illetve ebből a kötetből vezetik le az életmű magyarázatát. Illetve 1995-ös autográf írásában Ricœur maga is a szintézis és új kezdet lehetőségeként határozza meg. Valóban a Soi-même comme un autre a hermeneutika, a fenomenológia és az analitikus filozófia találkozási pontjában tárgyalja a ricœuri narratív identitás fogalmát, s mialatt az újkori és modern szubjektumelméletekhez is viszonyít, a kérdéskör kortárs, etikai horizontjára is kíváncsi. A sokszorosan rétegzett, retorikailag is bravúros könyv jelentőségét valóban nehéz eltúlozni. A dolgozatban éppen emiatt a vita ismertetését, a vitapartnerek álláspontját a könyvnek és kontextusának elemzése fogja megelőzni. Ezzel remélek genealógiát találni a vitapartnerek álláspontjainak, illetve kitüntetett módon Ricœur álláspontjának. Milyen érvrendszer választja el egymástól a lévinasi, illetve a ricœuri identitáskoncepciót? Hol láthatóak ennek a szükségszerű különbségnek a nyomai Ricœur filozófiai nevelődésében, illetve az 1990-es összefoglaló szövegében?

Soi même comme un autre

La Mémoire collective

L'État providence

Comment on ecrit l’histoire
Qu’est-ce que l’histoire ? Que font reellement les historiens, d’Homere a Max Weber, une fois qu’ils sont sortis de leurs documents et archives et qu’ils procedent a une « synthese » ? Font-ils l’etude scientifique des diverses creations et activites des hommes d’autrefois ? Leur science est-elle celle de l’homme en societe ?
Bien moins que cela ; la reponse a la question n’a pas change depuis deux mille deux cents ans que les successeurs d’Aristote l’ont trouvee : les historiens racontent des evenements vrais qui ont l’homme pour acteur. L’histoire est un roman vrai. Date de premiere edition : 1971.

Le discours de la mémoire

Citations

History in French Secondary School: A Tale of Progress and Universalism or a Narrative of Present Society?

Paul Ricoeur et Axel Honneth : deux recours fondateurs pour l’éducation et la formation des adultes

References

Soi même comme un autre

La Mémoire collective

L'État providence

Comment on écrit l'histoire.

L' écriture de l'histoire